22. rész

Másnap sajnos vagy nem sajnos mennem kellett edzésre. Anyáék és Louis is kivételesen velem együtt keltek ma reggel. Mindannyian nagyon izgatottak voltunk. A fiúkért és a családjukért apa elküldte a kocsikat, anya odarendelte a szakácsot, aki mindig főzött a céges és a családi összejöveteleken, a házvezető nőnk is soron kívül oda lett rendelve. Louissal még meghívtuk a kedvenc koktél mixerünket, aki a Világon a legjobb és legszebb koktélokat csinálja. Reggel mikor lementem az egyáltalán nem kicsi konyhába az már tele volt. A szakács és a segédei és anya sürgölődtek ott. A házvezető nőnk már nagyban takarított. Törölgetett, porszívózott elpakolt mindent a helyére. Apa a medence tisztítót és a kertészeket igazított el a hatalmas kertben. Akkora volt a felfordulás, hogy csak egy péksütit tudtam enni és azt sem a konyhában. Anyával annyi volt a reggeli köszönésünk, hogy egy gyors puszit nyomott az arcomra és már ment is vissza. Apának az üvegajtón keresztül intettünk egymásnak. Louissal tudtam csak pár szót váltani.
- Nick 7:30-ra jön. Minden cuccot ő fog hozni, a pult már elő van készítve a mixeléshez. Amíg nem leszek itthon addig tegyétek fel apuval a lámpákat meg a díszeket az egész hátsó kertben meg a hátsó medencénél. Az elsőnél szerintem nem lényeg annyira, esetleg egy pár égő sor és kész. Ha ezzel végeztetek akkor elkezdhetnétek felfújni a medencés cuccokat, de ha nem lesztek kész amikorra haza érek akkor majd segítek. Haza felé a lányokkal beugrom az innivalókért. - adtam ki az utasításokat Louisnak felfelé menet a lépcsőn és ez idő alatt elmajszoltam a pudingos tekercsemet.
- Értettem főnök asszony! - mondta tréfásan miközben úgy tisztelgett mint ahogy a katonák szoktak. - És magát el kell vinnem az edzésre? - kérdezte.
- Ne hülyülj már. De nem kell, mert Lottie apuja visz minket és majd ő visz el a cuccokért is. Utána meg haza is hoz minket és a csajokkal majd segítünk. - mondtam izgatott bátyámnak. A lépcső tetején egy puszit nyomott a fejem búbjára és mindketten elmentünk a szobánk felé. Nyár volt de ettől függetlenül Londonban még ilyenkor is elég hűvösek a reggelek, ezért ezt szettet választottam:

Felöltöztem a hajamat pedig szoros copfba fogtam. Amint kész voltam leszaladtam a nappaliba, mert Lottiék már bármelyik percben megérkezhettek és nem akartam elkésni az edzésről, mert akkor Mr. Brother leszedi a fejünket. Nem kellett sokat várnom, mert amint kisétáltam a kapuhoz már meg is érkeztek. A kapuból visszaintettem apunak és beültem a kocsiba. 

- Látom megy a sürgés-forgás nálatok. - jegyezte meg Lottie apukája, végig nézve a hosszú kocsi soron a házunk előtt.

- Ne is mondd. A konyha tele van a szakácsokkal, a kert meg a kertészekkel meg a medence tisztítókkal. Még Mrs. Smith is hozott takarítókat, akik besegítenek neki, mert azt mondta, hogy ilyen kevés idő alatt ekkora házat egyedül nem bír kitakarítani. - mondtam el azon emberek listáját, akik a vendégek fogadását készítik elő. 

- Ugye Nicket is meghívtátok. - kérdezte reménykedő hangon Vicky.

- Természetesen. Nélküle nem is lenne igazi a buli. - válaszoltam. 

- Anyu olyan menüt állított össze a szakáccsal...isteni lesz a kaja. Lesznek sütik meg minden. - áradoztam a kajákról.

- Képzelem, hogy Emily az ilyet nem aprózza el. - mondta Ella.

- Mindent tökéletesen akar látni mire ideérnek. Mindennek ragyognia kell és a helyén kell lennie. - mondtam.

- De azért gondolom te vagy olyan hú de nagyon nyugodt. - emelgette a szemöldökét Lottie.

- Viccelsz? Tisztára ki vagyok. Már nagyon várom, hogy itt legyenek. De már nem kell hozzá sok. - mondtam sejtelmes hangon az utolsó mondatot. Ezen jót mosolyogtunk és közben meg is érkeztünk.

- Megérkeztünk hölgyeim. Két óra múlva itt vagyok és mehetünk a cuccokért. - mondta Erick, miközben mi kiszálltunk a kocsiból. 

- Oké. - szóltunk vissza neki. Az öltözőben már mindenki ott volt átöltözve. Jellemző volt ránk, hogy mindig utolsóként értünk oda. Bementünk, köszöntünk és gyorsan átöltöztünk, ugyan is már csak 5 percünk volt kezdés előtt. Belépve a terembe Mr. Brother szúrós tekintetévek kerültünk szembe.

- Késtetek! - mondta, a szokottnál is morcosabb hangon.

- Mi? Nem is igaz! Pontosan hat óra van. - próbáltam vele ellenkezni, de semmi értelme nem volt, mert ő ugyan azzal a szúrós tekintettel nézett ránk. 

- De ááh. - legyintettem egyet és arrébb mentünk. Ez után gyötrelmes két óra következett. Nem tudom, hogy azért-e mert - ő szerinte - késtünk, vagy egyszerűen csak ilyen kedve volt. Két teljes órán keresztül sprinteltünk, fekvőtámaszoztunk, súlyzóztunk. Csak a jutalom lebegett a szenein előtt, ami nem volt más mint Harryék érkezése. Csak arra gondoltam, hogy ezt végig csinálom és húzhatok haza készülődni a fogadásukra. Levezetőként még futottunk tíz kört az épület körül és már mehettünk is öltözni. Csak vánszorogni tudtunk. Bevánszorogtunk az öltözőbe és lefeküdtünk a padokra. 

- Meg akarok halni!! - nyögte Caro.

- Nem érné meg. - nyögte vissza Vicky. 

- Akkor ki találkozna a fiúkkal? - kérdezte zihálva Ella.

- Ez az a fiúk! - ugrottam fel. - Mindenki talpra! Öltözni! Egy kettő. - noszogattam a lányokat és egy kicsit meglökdöstem lábammal, a földön fekvő Lottie-t.

- Csak öt percet kérünk. - szólt könyörgő hangon Lottie.

- Nincs öt percünk! - szóltam rájuk élesen. Majd mindenkinek megfogtam a ruháit és a tulajdonosához vágtam.

- Aúúú, hééé, naaa. - ezekkel a felkiáltásokkal jutalmazták tettemet, de nem érdekelt, mert ennek köszönhetően legalább - nehezen - de elkezdtek öltözni. Pár perc múlva mindannyian készen álltunk, szerencsére Erick már ott voltunk értünk. Bekászálódtunk az autóba és elindultunk a városba. 

- Meg se kérdezem, hogy mit csináltatok az edzésen. - mondta Erick. 

- Jól teszed! - mondta Lottie az apjának egy szúrós pillantás kíséretében. Erick elmosolyodott és újra az utat figyelte. A belvárosba vezető utat csöndben tettük, hiszen egyikőnknek sem volt ereje beszélni. 

- Meg is érkeztünk. - szólt nagyjából 10 perc múlva Erick. - Ki jön be velem? - kérdezte.

- Erick, te vagy a férfi. Mi most vagyunk túl egy nagyon brutál edzésen, szóval eljött a te időd. - mondta Vicky Ericknek. Kérlelően néztünk rá, ő pedig kis idő múlva beadta a derekát és végül egyedül szállt ki a kocsiból, az innivalókkal teli rekeszekért. Bepakolta őket a csomagtartóba és végre elindultunk haza felé. 8:30 volt ami azt jelentette, hogy alig maradt másfél óránk mindennel elkészülni, mert ha minden jól megy, akkor 10 körül mindenki ott lesz. Erick leparkolt a kocsifeljárón és beszaladt apuért és Louisért, hogy kipakolják a rekeszeket. Addig a lányokkal felmentünk a szobámba. Az egész földszinten isteni illatok terjengtek. Felmentünk a szobámba, ahol már minden ragyogott és a helyén volt.

A fürdéssel kezdtük, ezért mindenki bement egy-egy fürdőszobába. Megmostuk a hajunkat, megszárítottuk és nagyjából félóra múlva mindnyájan készen voltunk és ott ültünk a kanapémon. A lányok kipakolták a ruháikat amiket felfognak venni.  Mindegyik ruha nagyon tetszett! 

Lottie ruhája:  

Vicky ruhája: 

Ella ruhája:

Caro ruhája:

Végig néztünk egymás ruháján. 

- És te mit veszel fel Tika? - kérdezte Lottie.

- Fogalmam sincs. - mondtam szomorúan. 

- Akkor nagyon gyorsan keresnünk kell neked valamit. Már nincs sok időnk. - mondta Ella, mialatt a gardrób szobám felé lökdöstek. Bementünk a szobaszekrényembe, megálltunk középen és körbe néztünk. 

- Valami dögös kell, valami olyan ami mutat is valamit, de ugyanakkor sejtelmes is. - gondolkozott hangosan Vicky. Végül szétszéledtek és Lottie egy kék szoknyával, Vicky és Ella egy fehér csipkés felsővel Caro pedig egy kék topánkával tért vissza. 

- Na mit szólnál ehhez az outfitthez? - kérdezte Caro. 

- Nagyon tetszik! - néztem vigyorogva a lányokra, majd megöleltük egymást. Végül én ezt az összeállítást választottam az álom pasim fogadására: 

Felöltöztünk, kisminkeltük egymást, a hajunkat pedig úgy döntöttünk, hogy mindannyian kiegyenesítjük. Másik félóra múlva már teljesen készen álltunk a srácok fogadására.