21. rész

Miután mindannyiunk gratulált a bátyámnak sajnos megint el kellett mennie. Már mindenkinek eldőlt, hogy kiesett-e vagy nem. Az összes tovább jutót összehívták és megint csoportokra osztották őket. Itt szerencsére már nem lehetett kiesni, ezért mindenki vidáman és gondtalanul ment oda, ahova küldték. Nem másért osztották szét őket mint, hogy mindenki megtudja, ki lesz a mentora. Mivel három mentor van, ezért három nagy csoport volt. A fiúk, a lányok és a csapatok. Három különböző hatalmas szobába küldték őket, ahova mi természetesen nem mehettünk be, hanem az előtérben kellett várakoznunk.
- Szerintem Louhoz fognak kerülni. - törte meg az izgatott csendet Ella. Felvont szemöldökkel néztem rá.
- Miből gondolod? - kérdezte tőle Vicky.
- Nem tudom. Csak szerintem ő illene hozzájuk. Mármint a csapatokhoz. - magyarázta.
- Hát szerintem egyáltalán nem. - mondta fintorral az arcán Vicky.
- Szerintem se. A csapatokhoz valami erős kezű és szigorú valaki kell. Gondoljatok bele. Már ha csak Louisból indulunk ki. A csapatokat többet kell fegyelmezni. - mondtam el a véleményemet, az érvekkel együtt. - Szerintem Simon lenne a legideálisabb erre a feladatra. - Ella grimaszolt egyet, majd gyorsan elkezdte terelni a témát.
- Milyen jó lesz majd neked. - mondta titokzatos hangon, miközben emelgette a szemöldökét. 
- Ezt meg, hogy érted? - kérdeztem vissza gyanakodva.
- Hát a bátyád a kiszemelteddel van egy bandában. - mondta. Még jó, hogy a többiek elég távol voltak ahhoz, hogy ezt ne hallják. Szúrósan néztem Ellára. 
- Biztosan átfognak menni egyszer, kétszer. - szállt be a szekálásomba Caro. 
- És nagyobb esélyed lesz vele összejönni. Bár Louis nem hiszem, hogy engedni fogja, de majd mi segítünk. - biztosított támogatásukról Lottie. A szememet forgattam és sóhajtoztam.
- Jaj nem mondd már, hogy nem örülsz neki! - vágott enyhén karon Vicky. 
- Dehogynem örülök. Nagyon is. De nem akarok semmit elsietni. Először megakarom ismerni, és még az sem biztos, hogy be fogok neki jönni. - a lányok hitetlenkedve néztek rám.

~ Eközben Louiséknál:

Már mindenki nagyon izgatott volt. De talán mindenki közül az öt fiú volt a legizgatottabb, a legidegesebb. Az az öt fiú akiket egy órával ezelőtt rakott össze a három mentor és lettek egy csapat. Akik még csak alig egy napja ismerték egymást és mégis olyan közel érezték magukat egymáshoz, mintha évek óta barátok lennének. Akik gátlások nélkül hülyültek, beszélgettek, énekeltek együtt már most. Most is ezt tették. Elkezdték egymást megismerni. Beszélgettek mindenről. Ki honnan származik, vannak-e testvérei, a szüleikről és a munkájukról, a családi hátterükről. És mindeközben folyamatosan ugratták egymást. Arról nem is beszéltek, hogy vajon hogyan fogják  megszokni az új helyzetet, vagy egymást. Már meg is szokták. Elkezdték találgatni, hogy vajon ki lesz a mentoruk.

- Én Nocolet szeretném. - mondta Niall, egy kicsit álmodozó hangon.

- Nicolet mi? - kérdezte flegmán Zayn.

- Miért ne? Szerintem nagyon is jó lenne. - mondta Niall.

- Biztosan. - válaszolt Zayn.

- Szerintem a legjobb az lenne ha Simont kapnánk. - mondta Louis.

- Hát jobb lenne mint Nicole. - mondta Zayn, és ezáltal sikerült begyűjtenie egy szúrós pillantást Nialltől.

- Simon illene a legjobban a csapatokhoz, mert ide egy szigorúbb ember kell. És szerintem neki van a legnagyobb tapasztalata és a legtöbb befolyása. - fejtette ki véleményét Louis.

- És mi van Louval? - kérdezte Liam. 

- Ő nekem nem túlságosan szimpi. Nem tudom miért, de nem. - mondta Louis. Mindannyian egyet értettek abban, hogy hozzájuk Simon illene a legjobban, csak Niallnek voltak fenntartásai. De tovább nem agyalhattak, mert elkezdett nyílni az ajtó. Mindenki egyszerre kapta oda a tekintetét és izgatottan figyelte, hogy vajon ki lép be rajta. Pár másodpercen belül kiderült, hogy ki lesz a fiúk mentora. Az ajtón nem más lépett be mint akit mindannyian vártak. Simon Cowell!! A srácoknak tátva maradt a szájuk az örömtől. Amint Simon belépett, a csapatok elkezdtek sikítani és ujjongani. Majd miután felfogták, hogy ki áll előttük mindenki egyszerre indult meg, hogy megölelje, megpuszilja vagy kezet fogjon vele. A fiúk se tettek másképp. Miután mindenkinél kézről-kézre járt beállt a csapatok által alkotott körbe és beszélni kezdett. 

- Köszöntök mindenkit az X-faktorban. Remélem, hogy mindenki örül nekem, de ha nem az se nagy baj. Ilyen az élet. Na de a viccet félre téve, én mindenkinek nagyon örülök és sok szerencsét kívánok. Nagy meló vár rátok. Le kell engem nyűgöznötök a mentor házban, ahol csak én leszek, szóval sok szerencsét hozzá. Nem tudok annál többet mondani, hogy sok szerencsét. Most pedig mindenki mehet a családjához. - fejezte be a nem túl szívhez szóló beszédet. A csapatok egyszerre indultak meg a kijáraton át az előtérbe.

~ Az előtérben:

Előbb hallottunk meg a nagy trappolást, mint magukat a fiúkat. Louis bombaként robbant be közénk

ismét. 

- Na ki lett a mentorotok? - kérdezte izgatottan Ella.

- Simon! - mondta fülig érő szájjal, miközben engem és Eleanort ölelte. Egy nyertes mosolyt eresztettem Ella felé, aki csak tettetett sértödötséggel megrántotta a vállát és grimaszolt a szájával. Annyira el voltunk foglalva Louissal, meg azzal amit mesélt, hogy észre se vettük a többi bandatagot meg a családjukat, akik nagyjából mellettünk voltak egész végig, csak mi nem tudtunk a másikról. Akkor vettük észre egymást amikor Simon megjelent az aulában, és összehívta mind az öt fiút és családjukat. Megkért mindenkit, hogy menjünk vele. Bevezetett minket abba helyiségbe ahol az előbb még a csapatok voltak, arra várva, hogy megismerjék mentorukat. Nem értettük, hogy mit akar. Igazából zavarban is voltunk, kivéve a fiúkat. Ők öten önfeledten hülyültek együtt, miközben a családok idegenekként sétáltak egymás mellett. Mikor Simon becsukta magunk mögött az ajtót, mi pedig szétszóródva megálltunk a teremben és vártunk Simonra. Louisék álltak legelőre. Az öt fiú megint egymás mellett állt. Louis volt legszélen, Harry pedig mellette. A lányok lökdöstek, és én is megpróbáltam úgy helyezkedni, hogy minél közelebb legyek Harryhez. Ezért odaálltam Louis baljára és átöleltem a derekát, ahogy nagyon sokszor szoktam, ő pedig az enyémet. Csak így lehettem a legközelebb kiszemeltemhez, minden más pozíció nagyon feltűnő lett volna. Mikor mindenki elhelyezkedett, akkor Simon elkezdte mondandóját.

- Ne haragudjanak, hogy így iderángattam Önöket illetve Titeket - a "titeket" szónál ránézett az ötös fogatra, és a csapat fiataljaira - De egy nagyon fontos dologról szeretnék beszélni. - értetlenül néztem össze Louissal. Mi lehet olyan fontos? 

- A fiúkról lenne szó. - mindenki érdeklődően figyelt a mentorra. - Mivel most lettek össze rakva egy csapatnak, ezért arra gondoltam, hogy valami csapat építő dolgot kellene csinálniuk együtt. Erre nekem van egy jó ötletem. Persze ez csak akkor lehetséges ha a fiúk és a szülők is beleegyeznek. - végig nézett rajtunk. 

- És mi lenne az? - kérdezte apu. 

- Az Mr. Tomlinson - nem lepődtem meg, hogy tudta apu nevét. A cége miatt szinte egész Anglia ismerte a nevét. De mégis amikor kimondta ezt a nevet mindenki csodálkozóan nézett felénk. - Hogy valakinél, akinél van elég hely és hajlandó ezt vállalni, annak a házában a fiúk összejöhetnének arra az egy hétre, amíg nem lesz a következő forduló. Megismerhetnék egymást, és a felkészülés is könnyebb lehetne. Mit szólnak hozzá? - fejezte be Simon. Alig kaptam hirtelen levegőt. Tátott szájjal fordultam a lányokhoz, akik nyilván ugyanarra gondoltak amire én. 

- Mi nagyon is benne vagyunk! - mondta a fiúk nevében Harry. A srácok sorban néztek a szüleikre, akik mind beleegyeztek. 

- Akkor már csak az a kérdés, hogy kinél. - tette fel a nagy kérdést Simon. 

- Nekünk hatalmas házunk, sok vendégszobával és fürdővel. Hozzánk jöhettek. Igaz apu, anyu? - mondta Louis. Mindenki apura nézett, mi ketten pedig elővettük a kérlelő arcunkat, ami mindig bejön. Bár most nem volt rá nagy szükség, mert nekik is megfordult a fejükben. 

- Természetesen. Mindenkit szeretettel várunk. - jelentette be apu. Azt hittem, hogy ájulok el. Harry egy teljes hétig ott lesz a házunkban pár lépésre tőlem. 

- És nem csak a fiúkat. A szülőket is nagyon szívesen látjuk, ha már a fiaink egy bandában énekelnek. - mondta anya. Ő már csak ilyen. Nagyon szeret mindenkit jól megismerni és nagyon gyorsan barátkozik, akárcsak Louis és én. 

- Ha nincs ellenükre, akkor adják meg a címüket és holnap reggel mindenkiért küldünk egy kocsit, ami mindenkit elhoz hozzánk. - ajánlotta fel apa. Senkinek sem volt ellenére. Úgy beszélték meg a nagyok, hogy holnap reggel 7-re mindenki háza előtt ott lesz egy-egy kocsi. A szülők egy, másfél napot fognak ott tölteni, mert menniük kell haza dolgozni. A fiúk viszont egy teljes hetet. Ennél szebben nem is alakulhatna az élet. Bevettek az Angol Válogatott Röplabda Csapatba a legjobb barátnőimmel együtt, a bátyám bejutott az X-faktorba most pedig az álom pasim ott lesz nálunk a szomszéd szobában, egy teljes héten át. Ennél szebbet nem is kívánhattam volna!

Remélem, hogy tetszik az új rész! Holnap megyek Szegedre meccsezni. Szurkoljatok! :) Lécci komizzatok ;) Köszönöm annak aki elolvassa ezt a részt! Ha van esetleg olyan olvasóm, aki ma írta a felvételit annak szurkolok és lécci írja le, hogy hogyan sikerült. ;) További jó hétvégét mindenkinek!!

Ezer puszi nektek: Niki    <3 :))