15. rész Szombat!!!

Végre eljött szombat este! Az a bizonyos szombat este, amikor láthatom a bátyám a TV-ben és talán megtalálhatom azt a bizonyos srácot. Nagyon izgatott voltam egész nap. Az edzésen is a szokásosnál sokkal jobban fel voltam pörögve és otthon sem tudtam meglenni egy helyben. De nem csak én voltam ilyen izgatott. Louis is nagyon várta már, hogy láthassa magát énekelni a TV-ben, mert eddig csak bulik, partik miatt szerepeltünk, mivel Apa egy hatalmas cég igazgatója. Nem szerepelhettünk túl sokat, mert Apa és Anya nagyon ügyeltek a magánéletünkre és azt sem akarták, hogy olyanná váljunk mint Jessica Rion. Lottie és Brad természetesen még mindig ott voltak nálunk, és estére áthívtuk Ella-t, Caro-t és Vicky-t és természetesen nem hiányozhatott Eleanor sem. Így lett teljes a csapat. Anyáék azt mondták, hogy nem biztos, hogy haza érnek, lehet, hogy csak másnap reggel. Mikor a reggeli edzésről haza értünk nem bírtam otthon maradni. El kellett mennem valahova, ezért megkértük Lottie-val Louis-t, hogy vigyen be minket a városba, hogy nassolni valókat vegyünk estére. Persze a bevásárlásra vinnünk kellett Brad-et is, hisz egy 9 évest mégsem hagyhatunk otthon, főleg egy olyat mint Brad. A kis szörnyeteggel bevásárolni egy katasztrófa.  Amint beléptünk Brad beszabadult a nasis részhez. Szinte nem is nézte, hogy mit rak a kosárba, csak rakta.
- Brad! - szólt rá Lottie.
- Mi van? - kérdezett vissza flegmán.
- Nem kell megvenni az egész boltot! - mondta Lottie.
- Hagyd már. Mi se csinálnánk máshogy. - mondtam Lottie-nak.
- Igaz. - helyeselt barátnőm. Eközben Brad már át is szaladt a játékokhoz, meg se várva minket.
- Megyek Brad után, addig ti vegyetek meg mindent amit akartok. - szólt vállalkozó szelleműen Louis. Mi bólintottunk és elkezdtük nézegetni a dolgokat.
- Nutella! - pakolt a kosárba 3 üveggel Lottie.
- A legfontosabb! De ha már nutella akkor popcorn is! - mondtam, és 2 sós és 2 vajas popcornt vettem le polcról. Lottie helyeslően bólogatott. Vettünk még extra cukros gumicukrot, banános forrócsokit, csokikat, sajtos és hagymás-tejfölös chipset, colát, Fantát meg az ezekhez hasonló egészséges, sportolókhoz illő dolgokat. Azt terveztük, hogy majd rendelünk pizzát, csak hogy valami meleget is együnk. Mikor ezeket megvettünk elmentünk a fiúkért a játék osztályra.
- Mehetünk? - kérdezte Louis.
- Persze. - válaszoltam - Feltéve a eltudtok szakadni innen. - néztem várakozóan Brad-re.
- Tőlem mehetünk - mondta, mikor észre vette, hogy őt nézem. Fizettünk és gyorsan haza mentünk, mert nem sokára mehettünk is vissza a délutáni edzésre. Kipakoltunk és Lottie-val úgy döntöttünk, hogy sütünk valami sajtos sütit, ami gyorsan kész van. Míg mi sütkéreztünk addig a fiúk összeszerelték a kerti kivetítőt aminek segítségével a kertben is nézhetjük, azt ami a TV-ben megy. Az egész nagyon hangulatos és én imádom! Mivel olyan sütit választottunk ami gyorsan kész van, ezért maradt még egy óránk és addig - Louis segítségével - felraktuk az égősorokat meg a lampionokat is a fákra. Szinte mindennel készen voltunk, és már indulhattunk is az edzésre. Már a többiek is nagyon izgatottak voltak.
- Alig várom, hogy halljam Louis-t a TV-ben énekelni. - álmodozott Ella.
- Hát én jobban várok valaki mást. - mondtam sejtelmes hangon.
- Ooo, a titokzatos idegen, aki elrabolta a szívedet. - viccelődött Caro.
- Igen, rá - mondtam álmodozó hangon. Ezen egy jót nevettünk és elkezdődött az edzés. Most is mint mindig nagyon fárasztó volt, de már csak egy hónap volt hátra és szünetet kapunk. Gyorsabban eltelt mint általában szokott. Mikor vége lett, Louis már ott várt ránk. Mire hazaértünk még csak 4:30 volt, ezért úgy döntöttünk, hogy medencézünk egyet. Előszedtük a matracokat és természetesen nem hiányozhatott Brad vízipisztolya sem. Időközben megérkezett El is, Ella nagy bánatára. El gondolhatta, hogy fogunk fürdeni, mert előre látóan hozott magával fürdőruhát. Becsobbant hozzánk és elkezdtünk vízi csatázni. Mindenki mindenki ellen. Nyomkodtuk egymást a víz alá, meg ilyen hasonlók. Olyan jól szórakoztunk, hogy észre se vettük, hogy elrepült az idő. 6:15 körül néztünk rá az órára, a show pedig 7:30-kor kezdődik. Mindenki lefürdött, felvett valami kényelmes, nyári cuccot, kivittük az összes kaját, megérkeztek a pizzák is és befészkeltük magunkat a kerti "TV" elé. Ezt a kerti "TV-t" valahogy így kell elképzelni:

Egyszer csak felcsendült a jól ismert dallam és a show elkezdődött. A műsor vezető elmondta a szokásos rizsáját, hogy rengetegen jelentkeztek, meg az ehhez hasonlókat. Sok embert mutattak akik jók voltak, olyanokat is akik nagyon jók, de természetesen olyanokat is akik egyáltalán nem voltak jók. Az ilyeneket imádjuk. Imádunk rajtuk röhögni, és ez most sem volt másképp. Nagyon sok bénát leadtak és az egyik ilyen béna kupac után jött Louis, mint felmentő sereg. A képernyőn keresztül újra átéltem azt, amit ott és láthatóan nem csak én, hanem El és Louis is. Mikor befejezte a számot mindannyian tapsoltunk a közönséggel együtt. Még egyszer megdicsértük Lou-t, ő megköszönte és a lányok kérdezgettek tőle mindenfélét, amire én igazából nem nagyon figyeltem, mert képernyőt néztem. Vártam, hogy mikor jön, az akire már oly régóta várok. Nem kellett sokat várnom. Már a műsor vége felé jártunk, mikor elkezdték a bejátszást. Egy egész interjút leadtak vele. A többiek még mindig beszélgettek.

- Shhhh - intettem csendre őket. Louis értetlenül nézett, hogy mi van olyan érdekes, de a lányok rögtön tudták, hogy Ő róla van szó. Izgatottan összenéztünk és mosolyogtam, majd a szemem a vászonra szegeztem. Az interjúból megtudtam, hogy Harry-nek hívják, 18 éves és Holmes Chapel-ből származik és újra megbizonyosodtam róla, hogy nagyon jól néz ki! A lányoknak is láthatóan bejött. De még csak annyit tudtam, hogy Harry. Ebből nem nagyon tudom megtalálni, reméltem, hogy mondani fogja az egész nevét. Besétált a színpadra és én egyre izgatottabb lettem. Ez Louis-nak is feltűnhetett, mert éreztem magamon a kérdő nézését, de nem foglalkoztam vele. Csak Harry-re koncentráltam. Besétált, és Simon megkérdezte a nevét.

- Harry Styles. - válaszolta. Styles. Anyám, még a neve is nagyon jó. Még mondott magáról sok mindent és végül elkezdett énekelni. Mikor meghallottam énekelni libabőrös lettem. Nagyjából ugyan azt éreztem ami Louis-nál amikor énekelt. A közönség tombolt, a zsűri dicsérte és természetesen tovább juttatták. Mikor kisétált, azonnal felpattantam és felrohantam a szobámba. A lányok utánam jöttek. Louis és El értetlenül néztek utánunk. Bevágódtam a szobámba, felnyitottam a laptopon és rákerestem a neten. Már nagyon sok rajongója volt - csak úgy mint  Louis-nak -. Elkezdtük olvasgatni az oldalát. 

- Tika ez a Harry tényleg nagyon jól néz ki. - mondta Lottie.

- Szerintem kinézetre tökre összeillenétek. - állapította meg Vicky.

- Szerintem is - helyeselt Caro. 

- A következő felvételen meg fogom keresni. - jelentettem ki határozottan. Még nem is ismertem és élőben is csak egyszer láttam, de már vonzódtam hozzá...