Ahogy a lányokkal nézegettük a képeket egyre jobban megtetszett. Ilyet még sose éreztem. Azt hittem, hogy ilyen csak azokban az elcsépelt amerikai love storykban van, és mindig nevettem rajtuk. De most ugyan ez történt velem is. Beleszerettem egy fiúba, akit még egyáltalán nem ismerek. Ezt a lányok is biztosan észre vették.
- A következő válogatóra majd mi is elmegyünk, és együtt megkeressük! - jelentette ki Lottie. Sóhajtottam egyet. A szobámba Louis és El robbant be. Amint meghallottam, hogy nyílik az ajtó, rögtön bezártam Google-t.
- Ez meg mi volt? - vont minket kérdőre Louis értetlenül. Én tágra nyitott boci szemeket meresztettem rá, mert fogalmam sem volt, hogy hogyan húzzam ki magunkat.
- Háát...őőő...izé..szóval. - kezdtem a dadogást.
- Sürgős női ügyek. - vágta rá szerintem gondolkozás nélkül Caro.
- Női ügyek. Ahhoz kelletek öten?! - hitetlenkedett Louis. Caro hirtelen úgy meglepődött az előző kijelentésén, hogy nem tudott megszólalni. Egyikőnknek sem volt ötlete, amit hirtelen rá tudott volna vágni.
- Jaj szívem tudod, hogy a lányok mindent együtt csinálnak. - mentette meg a helyzetet El. Hálásan néztem rá. Ezt Loui vagy elhitte, vagy nem akart tovább faggatózni, mert kérdőm rám nézett, mintha megerősítést várna. Meghúztam a vállamat és eleresztettem egy halvány mosolyt.
- Jól van. Hadjuk. Inkább menjünk le, valamit szeretnék mutatni. - hagyta ránk Louis. Megfordult és kiment a szobából, mi pedig utána. El és én maradtunk utoljára.
- Köszönöm. - mondtam mosolyogva El-nek.
- Semmiség. Sejtem, hogy mi lehet e mögött. De azért majd elmeséled!? - mondta El.
- Persze - válaszoltam. Lementünk a nappaliba, ahol mindenki leült a kanapéra, Louis pedig beállt középre és elkezdte.
- Szeretném nektek elénekelni, azt a számot amit a következő válogatón fogok énekelni. - jelentette be. Izgatottan összenéztünk. Már egy ideje nyaggattam, hogy végre mutassa be, de mindig azt mondta, hogy majd eljön az ideje.
- Halljuk! - mondtuk mindannyian. Elkezdte. A hangja megint azt az érzést váltotta ki belőlem, mint a válogatón. Gyönyörűen csengett a hangja, és biztos voltam benne, hogy megint tovább fog jutni. Mikor befejezte tapsoltunk, ő pedig meghajolt, mintha már a színpadon lenne.
- Ez..ez nagyon jó - áradozott Ella.
- Nagyon jó vagy tesó. Tuti tovább fogsz jutni! - mondtam és nyomtam egy puszit az arcára.
- Köszönöm. De még ott lesz az a dal, amit majd ott kell betanulni, és csoportokra osztva kell előadni. Attól egy kicsit félek.
- Ne parázz! Mi ott leszünk, és majd lélekben támogatunk - mondta biztatóan Lottie.
- Gyerekek, nincs még kedvünk aludni? - ásított és nyújtózkodott egy nagyot Vicky. Egyet értettünk, jó éjszakát kívántunk és felmentünk a szobámba. A csajokkal elkezdtünk beszélgetni Harry-ről. Már mindenfélét összekombináltunk, amikor bejött El.
- Sziasztok - köszönt és leült az ágyra. - Akkor elmesélitek, hogy miért rohantatok úgy fel? - kérdezte. Mi elkezdtünk mesélni. Elmeséltem a válogatón történteket és, hogy mit tervezünk.
- Értem. Bár a bátyádtól nem lesz könnyű. - figyelmeztetett El.
- Nem kell mindenről tudnia. - mondta Lottie.
- És még az sem biztos, hogy bejövök neki. Egyszer találkoztunk, akkor is csak futó pillantásra. - szomorkodtam.
- Hétfőn kiderül. Vagyis remélem. - mondta Ella. Ugyan is a válogató már hétfőn lesz. Belegondoltam, hogy milyen közel van már és beleborzongtam.
- Én is ott leszek és ha tudok valamiben, akkor majd segítek. - ajánlotta El.
- A legnagyobb segítség az lenne, ha nem szólnál Louis-nak. - mondtam.
- Még szép. - biztosított. Még egyszer jó éjt kívánt és kiment. Nem sokkal ez után már mi is aludtunk. Vagyis én csak aludtam volna. Harry járt a fejemben, és az, hogy nem sokára újra találkozhatom vele és talán több is lesz belőle, mint egy szimpla szemezés...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése