17. rész

Vasárnap. A hét kipihenése még a nyári szünetben is. Vasárnaponként nincs edzés, ezért általában csak fekszek, alszok, tévézek, vagy ha suli van akkor egy kicsit tanulok is. Olyan 10:00 körül ébredtem fel. A lányok még mindannyian aludtak, ezért csendben lementem a földszintre. Ahogy mentem le a lépcsőn az ablakból megláttam apuék kocsiját. Nagyon megörültem, mert reménykedtem, hogy apának már sikerült valamit intéznie a lányokkal kapcsolatban. Izgatottan mentem le. Apa még kávézgatott, anya pedig elkezdte kipakolni a szennyes ruhákat a bőröndökből. 

- Jó reggelt! - köszöntem, miközben ugrándozva tettem meg az utolsó fokokat. Odaugrottam apához és egy puszit nyomtam az arcára.

- Szia hercegnőm. - köszöntött apa, mosollyal az arcán és megölelt. 

- Szia kicsim. - lépett be anya a konyhába. Vele is megöleltük és megpusziltuk egymást. 

- Milyen volt az út? - kérdeztem.

- Maga az út szörnyű. Mindegyik repülő késett és minden hova késve érkeztünk. - mondta anya.

- És mi van az üzlettel? Sikerült? - kíváncsiskodtam.

- Természetesen. Azzal minden simán ment! A Tomlinson vállalatnak senki sem tud ellen állni. - büszkélkedett apa.

- Ha te mondod. - hagytam rá. 

- És itthon minden rendben volt? - kérdezősködött anya.

- Persze. Mint mindig. Mindennap ugyan úgy telt. Elmentünk reggel az edzésre, haza jöttünk és medencéztünk vagy valami ilyesmi, aztán megint elmentünk és délután is csak tunyultunk.  - mondtam.

- Gondoltam, hogy nem fogtok mást csinálni - mondta apa bazsalyogva.

- A lányok még alszanak? - kérdezte anya.

- Igen, mindannyian. Meg a fiúk is. De azért már kezdheted a reggelit. - mondtam, és egy pohár  narancslével elindultam felfelé, hogy gonosz módon felkeltsem a lányokat. 

- Tika, majd a szennyeseidet tedd ki fürdőbe, mert majd ma jön a takarítónő, és ne akkor kelljen! - szólt utánam anya.

- Oké. - válaszoltam. A lépcső aljánál megálltam, mert eszembe jutott, hogy miért is akartam apával annyira beszélni. A beszélgetés alatt el is felejtettem. Hiába, kómásan nem vagyok jó semmire. Visszafordultam, és mikor anya kiment akkor megkérdeztem apát.

- Apu figyu. Sikerült már valamit intézned a lányok ügyében? - kérdeztem.

- Jaj tényleg. Ki is ment a fejemből. Hiába, kómásan nem vagyok jó semmire - kapott a fejéhez. Hiába, egy család vagyunk. - Na szóval az van, hogy hétfőn tudják őket megnézni. Már beszéltem Mr. Brother-rel és meccsezni fogtok holnap. Igazából csak formaság, mert ha anélkül vennék be őket, hogy megnézték volna, akkor elindulnának a találgatások, és ezt nagyon nem szeretném. - magyarázta. 

- Szuper vagy apu! - ugrottam fel a székemből és megöleltem. - De várjunk csak. Azt mondtad, hogy hétfő? A holnapi hétfő? - kérdeztem.

- Igen. - válaszolta.

- De hát az Louis... - kezdtem bele, de apa közbevágott.

- Igen, tudom, hogy a bátyád válogatása és mindannyian ott szeretettek volna lenni, de másképp nem lehet megoldani. Vagy holnap vagy semmikor. - világosított fel.

- De valahogy csak meg lehet oldani. - néztem kétségbeesetten apára.

- Hát a szövetség emberei 10-re mennek, Louis is akkor kezd. De a második felvonásra odaérhettek. - gondolkozott hangosan.

- Arra a csoportosra? - kérdeztem.

- Ahha - válaszolta.

- Jól van. Majd beszélek mindenkivel. - ezzel megfordultam. és elindultam vissza a szobámba. A lányok már ébren voltak. Először várni akartam a jó hírrel amíg felébrednek, de nem bírtam tovább magamban tartani. 

- Jó reggelt napfények. - köszöntöttem őket jó kedvűen és izgatottan.

- Neked meg mitől van ennyi energiád vasárnap reggel? - kérdezte Vicky kómás hangon.

- Van egy nagyszerű hírem, amitől garantáltan nektek is lesz! - mondtam vigyorogva.

- Na arra kíváncsi leszek. - szólt hitetlenkedő hangon Ella. De azért mindannyian felültek és kíváncsian néztek rám.

- Na szóval az van, hogy tudjátok beszéltünk róla, hogy milyen jó lenne ha együtt mehetnénk a válogatottba. -kezdtem.

- Igen. És? - türelmetlenkedett Lottie.

- És, apa elintézte, hogy titeket is megnézzenek. - mondtam fülig érő szájjal. Egyből mindenkinek eltűnt a szemből az álmosság. Mindenki izgatott lett.

- Ez akkor azt jelent, hogy van esélyünk bekerülni? - kérdezte Caro.

- Nem. - mondtam. Láttam, hogy mindegyikük értetlenül néz rám. - Ez azt jelenti. hogy benne vagytok a válogatottban! - mondtam.

- Mi?? Akkor minek jönnek minket megnézni? - értetlenkedett Caro és a többiek is értetlenül néztek rám.

- Csak formaság, azért hogy ne legyen belőle találgatás meg ilyenek. Apa meg Mr. Brother elintéztek mindent. Nektek csak hétfőn meg kell jelenni az edzésen és játszani. De azért normálisan! - világosítottam fel és figyelmeztettem a csajokat.

- Még szép! - mondta izgatottam Vicky. Majd megöleltük egymást.

- Hétfő a válogató napja. - bújt ki az ölelésből Ella. 

- Az edzésre 10-re jönnek majd, ezért csak a második menetre fogunk odaérni. - mondta egy kicsit szomorkásan. 

- Arra a csoportra osztásos izére? - kérdezte Caro. Bólintottam. Mindannyian egy kicsit csalódottak voltunk, de ez volt az ára annak, hogy mind együtt maradhassunk.