9. rész

Mikor Apa leparkolt azonnal kiugrottam a kocsiból. Értetlenül nézett utánam de én csak mentem be a házba. Beléptem, és Louis már nem az asztalnál ült kómás fejjel hanem a kanapén a TV előtt. Odamentem hozzá, és leültem mellé. Észre se vette, hogy bementem, csak akkor amikor leültem. Azzal az értelmes nézéssel rám nézett és felemelte a kezét, ezzel akart köszönni. Én is ugyan így felemeltem a kezem.
- Küldjem az energiát tesó? - mondtam tréfálkozva, miközben már majdnem szétrobbantam, hogy még mindig nem mondhatom el a hírt. Akkor akartam amikor már mindenki ott van. Apa a kocsit parkolta be a garázsba, Anya pedig fogalmam sem volt, hogy hol van.
- Anya hol van? - kérdeztem.
- Nem tom. - húzta meg a vállát. Veled is sokra megyek, gondoltam.
- Anyaaaa. - kiabáltam, ahogy csak a torkomon kijött.
- Nem kell olyan hangosan. Csak az emeleten voltam. - jött le a lépcsőn. - Milyen volt az edzés?
- Eszméletlen. Van egy nagyon jó hírem, csak szeretném ha Apa is itt lenne. - pattantam fel a kanapéról és egy puszit nyomtam Anya arcára, miközben nem lehetett levakarni a vigyort az arcomról. Anya értetlenül nézett rám, de nem kérdezett semmit mert Apa végre bejött.
- Apa, gyere ide gyorsan. Valami fontosat szeretnék mondani. - mind a hárman leültek a kanapéra, és értetlenül néztek rám. Ekkor elővettem a borítékot. Mindenkinek elkerekedett a szeme.
- Csak nem? Bevettek? - állt fel Anya.
- De! - mondtam szinte már visító hangon. Erre már Louis-nak is kinyílt a szeme, kivette a kezemből a borítékot és hangosan elkezdte olvasni.
- Gratulálok tesó. - mondta elismerő hangon és megölelt.
- Nagyon büszkék vagyunk rád. - mondta Apa, és mindketten megöleltek és megpusziltak.
- A lányokkal bemegyünk a városba megünnepelni. Esetleg nincs kedve valakinek bevinni?!
- Nekem az üzletet kell intéznem, most nem tudlak. - mondta Apa.
- Louis...?! - kérdeztem a bátyám.
- Áááááá...nem is tudom...
- Kérlek, kérlek..légyszi, légyszi! - kérleltem.
- Mmm..jól van. Amíg elkészülsz még megiszom egy liter kávét.
- Köszönöm. - ugrottam egyet, és már szaladtam is fel a lépcsőn. Odaléptem a szekrényhez és ezt az összeállítást választottam hosszas gondolkozás után:

Londonhoz képest nagyon meleg volt, és ezt ki is használtam. A hajamat gyorsan kiegyenesítettem, kihúztam a szemem, elraktam a telefonom és a pénztárcámat és már készen is voltam az indulásra. Lementem a lépcsőn és odaszóltam Lou-nak:
- Indulhatunk! - feltápászkodott az asztaltól és odament a kocsija kulcsáért. Mikor meglátott csak ennyit mondott:
Wáo, hugi. - mosolygott és körbeforgatott. Én meg csak mosolyogtam.

*

A kedvenc mozinkhoz mentünk. A lányok már a bejárat előtt vártak. Elköszöntem Lou-tól, és odamentem hozzájuk. Még nem tudtuk, hogy mit nézünk meg, csak azt, hogy utána elmegyünk kajálni és vásárolgatni.