Egész éjszaka egyszer sem ébredtem fel. 8 órakor ébredtem fel. Nagy nehezen felemeltem a fejemet, hogy megnézzem mennyi az idő. Arra számítottam, hogy azonnal indulnom kell az edzésre, de nagy megkönnyebbülésemre még volt egy kis időm. Visszaejtettem a fejem a párnára. Nagyon nem volt kedvem felkelni, és még jobban nem volt kedvem edzésre menni. Futni, erősíteni..Pfuj! Hasra fordultam és belefúrtam a fejem a párnába. Becsuktam a szemem, hogy még pihenek. A következő emlékem, hogy Apa próbál felébreszteni. Kipattantak a szemeim és azonnal az órára néztem, majd ijedten Apára és kirobbantam az ágyból.
- Bizony Latika. Siess, nehogy elkéss, mert abból aztán lesz galiba. Beviszlek kocsival. - mondta Apa miközben én már pár ruhát szedtem elő a szekrényből. Már 9:30 volt, nekem pedig 10-re kellett mennem. Miközben nyomtam ki a fogkrémet, vettem is fel a felsőmet, fogmosás közben pedig a gatyámat. Mikor befejeztem a fogmosást gyorsan megfésülködtem és szoros copfba kötöttem a hajam. Beszaladtam a szobámba, felkaptam a táskám és rohantam le a lépcsőn. A konyhában Anya és Lou reggeliztek, Apa pedig kész volt az indulásra. Mikor Anya meglátott rögtön felállt és egy becsomagolt szendvicset és egy üveg vizet nyomott a kezembe.
- A kocsiban edd meg! - mondta, és egy puszit nyomott az arcomra. Eddig észre se vettem Lou-t aki csöndben evett, olyan kómás fejjel mint amikor először rúgott be. Másnaposan szokott ilyen képet vágni. Adtam neki egy puszit majd elköszöntem, ő pedig csak intett egyet. Futólépésben mentünk a kocsihoz, mert már alig volt 10 percünk odaérni. Apa rögtön a gázra lépett és nagyjából 5 perc múlva ott is voltunk. Kivágódtam a kocsiból és rohantam fel az öltözőbe. A lányok már benn voltak a terembe. Nagyon gyorsan felöltöztem és futottam be e terembe. Amint beértem rögtön mindenki rám nézett, majd odajöttek és szorosan megölelgettük egymást és mindenki gratulált. Az ölelkezésünket az edzőnk zavarta meg.
- Percre pontosan. Azt hittem, hogy már nem is jössz.
- Bocsánat, de a tegnapi nap..a válogatás és Louis szereplése...egy kicsit elaludtam.
- Jól van, nincs semmi baj. De mielőtt elkezdenénk van egy bejelenteni valóm. Hatalmas öröm hírem van. - mosolygott sejtelmesen, mi pedig csak értetlenül néztünk egymásra. Vajon mi lehet az? Egy levelet húzott elő a háta mögül. Sejtettem, hogy mi az és a szívem egyre hevesebben kezdett verni.
- Latika, megjött a levél. - elkezdtem vigyorogni.
- És?? - kérdeztem izgatottan.
- Még én se tudom, hogy mi van benne. Azt akartam, hogy együtt bontsuk ki.
- Jaj, ne csigázzon már minket. Nyissa ki! - türelmetlenkedett az egyik csapattársam, és egyben egy nagyon jó barátnőm.
- Jól van. Bontom. - a lányok ugyan olyan izgatottak voltam mint én. Elkezdte olvasni. A szívem egyre hevesebben vert.
- Latika Fay Tomlinson felvételt nyert az Angol Válogatottba röplabda csapatába. - olvasta. Azt hittem, hogy ott helyben megáll a szívem. Először fel sem fogtam, a lányok ráztak fel és tudatosították bennem.
- Benne vagy a válogatottban. Gratulálok. Büszkék vagyunk rád! - mondták. Nem bírtam ki sikítás nélkül. Ki kellett jönnie. A lányok megöleltek, majd az edzőnk is gratulált.- Na de most kezdjük. 10 kőr futás, aztán nem bánom a bemelegítés után játszhattok. - "Ezaz!". Mondtuk egyszerre, és elkezdtünk futni. A hír szárnyakat adott, teljesen felpörögtem tőle. Az egész edzés nagyon jó hangulatban telt, és nagyon hamar elrepült. Az öltözőben megbeszéltük, hogy mindenki haza megy, rendbe szedi magát és aztán bemegyünk a városba ünnepelni. Apa jött értem kocsival. Nem mondtam el neki a nagy hírt, mert otthon akartam mindenkinek egyszerre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése