Miután megettük amit rendeltünk fizettünk és elindultunk vásárolni. A kedvenc butikjainkba mentünk, mint mindig. H&M, New Yorker, Zara, Swarovski, Bershka és az ezekhez hasonlók a kedvenceink. Már törzsvendégek vagyunk, az eladók ismernek minket. Bementünk a H&M-be legelsőnek. Mivel most pénteken kezdődött a nyári szünet, ezért be kellett szereznünk pár új cuccot, a bulikba meg amúgy is. Beléptünk a boltba köszöntünk és öten öt felé szétszóródtunk. Elkezdtünk a ruhák közt keresgélni és akkor megláttam egy olyan személyt, akire a világon a legkevésbé vágytam. Apa egyik üzlettársának a lánya. Utáltam azokat a "barátaimat" akik abból a sznob, felső tízezerből vannak, de mivel mi is odatartozunk, ezért muszáj velük jóba lennem. Gyorsan beakartam menni egy próbafülkébe, de már késő volt. Észrevett.
- Latika. - vinnyogta a nevemet, azon a kis hülye orr hangján.
- Jessica. - szóltam vissza nyávogós hangon, ahogy náluk szokás és egy műmosollyal az arcomon.
- Drágám, olyan rég láttalak. - nyávogott.
- Hát, tudod a suli, az edzések... - kezdtem de közbe vágott.
- Jaj ne is mondd! De most már végre nyári szünet van. Nem sokára rendezek egy bulit, és neked is kötelező ott lenned! Tudod fotósok, milliomos pasik..mit szólsz hozzá?
- Hát..igazából. Vihetek valakit? - közben Lottie észre vette a szenvedésemet Jessica-val és a háta mögött elkezdett grimaszolni. Ők ketten nagyon nem bírják egymást.
- Hát persze! Remélem valami pasit. - emelgette a szemöldökét.
- Nem igazán. - tudtam, hogy Lottie nagyon nem bírja az ilyen bulikat, csak azért jön el, hogy segítsen kibírni nekem. Átnéztem Jessica válla felett és cinkosan rámosolyogtam Lotti-ra.
- Lottie lenne az a valaki. - mintha megállt volna barátnőm szíve, úgy nézett rám, és elkezdte húzogatni a kezé a torka előtt, jelezve, hogy fogjam be.
- Ha ez az ára annak, hogy elgyere akkor nem bánom. Majd elküldöm SMS-ben a részleteket.
- Remek - mondtam. Adtunk egymásnak két puszit és Jessica kilebegett a boltból.
- Jól összehoztad nekem. Megint. - mérgelődött Lottie.
- Nem panaszkodik. - szóltam rá tréfásan - Gondolj a milliomos pasikra.
- Ezért összefogsz hozni Conor Kennedy-vel.
- Meglesz. - mosolyogtam rá és egy rakat ruhával elindultunk a próbafülkékhez. A többiek már nagyban próbálgattak, és egymást kérdezgették, hogy mi áll jól és mi nem.
- Láttam Jessica Rion megint megtalált. - szólt gúnyos hangleejtéssel Vicky.
- Ne is beszéljünk róla! - ezzel le is zártuk a Jess témát és csak a vásárlásra koncentráltunk. Már itt, az első üzletben összeszedtünk egy rakat ruhát. Végig jártunk még egy jó pár ruhaboltot, cipőboltot és ékszerboltot. Mikor kijöttünk az utolsó boltból, úgy néztünk ki mint a málhás szamarak. Fáradtan ültünk le egy padra.
- Aaa gyerekek. Térdig jártam a lábamat. - panaszkodott Ella.
- Detto - helyeselt Caro.
- Még jó, hogy lapos sarkúban jöttem. - kapcsolódtam be én is.
- Mennyi az idő? - kérdezte Vicky, miközben a lábát masszírozgatta.
- 5:25 - válaszolta Ella.
- Király, akkor még nyitva a Sweet Secret. Nincs kedvünk elmenni? - kérdezte Vicky. A Sweet Secret London legjobb fagyizója. Ott csinálják a legfinomabb fagyikat. Mindannyian sokat járunk oda.
- Nem tudom. Holnap reggel edzés. - aggodalmaskodott Caro.
- Ugyan már. Kit érdekel most?! Ma ünnepelünk, és Mr. Brother is megfogja érteni. - lazázott Lottie, mint általában.
- Döntsön az ünnepelt! - szólt Ella. - Latika?
- Olyan finom az a fagyi..és még csak 5:30 van. Van még sok időnk.
- Akkor ez eldőlt. Meeegyünk! - örvendezett Vicky. Nagy nehezen feltápászkodtunk és sajgó lábakkal elindultunk.
- Úgy fogtok hiányozni. - méláztam út közben.
- Te is nekünk, de csak a csapatból, hisz nem költözöl el, itt maradsz Londonban. - mondta Caro.
- És ugyan úgy mint mindig, minden nap találkozunk, vagy legalább is beszélünk! - folytatta Lottie.
- Tudom. De akkor is sokkal jobb lenne ha velem jöhetnétek, és megmaradna ez a csapat.
- Mindenkinek sokkal jobb lenne..de sajnos nem lehet. - szólt szomorúan Vicky. Vagy talán még is. Eszembe jutott egy ötlet ami talán megvalósítható Mr. Brother és talán Apa segítségével, de még nem szóltam a lányoknak, nehogy fölöslegesen éljék bele magukat. Bementünk a fagyizóba, mindenki rendelt. Nagyjából egy órát lehettünk ott, beszélgettünk mindenféléről. Mikor végeztünk, kimentünk a Sweet Secret elé, és feltettem a nagy kérdést:
- Ki vigyen minket haza? - kérdeztem.
- Természetesen a bátyád! - vágta rá rögtön a választ Ella. Régóta tetszik neki Louis. Ezért nem is lepődtem meg.
- Ki gondolta volna.. - mondta Lottie heccelődve. Felhívtam Louis-t, hogy jöjjön értünk a Sweet Secret elé a nagy kocsival, mert mindenkit neki kell haza vinnie. Mióta meg van neki a jogsija nagyjából ő sofőrünk. Igazából őt ezt nem zavarja, szívesen teszi. (Kevés ilyen báty van a világon) Nagyon jóba van a barátnőimmel.
- Értettem főnök. 20 perc és ott vagyok. - mondta, majd letette. Leültünk egy padra, úgy vártuk Loui-t. Ella alig bírt nyugton maradni, annyira izgatott volt. Kb. 25 perc múlva Louis megérkezett, és mindenkit haza vittünk. Mindenkinél hosszas búcsúzkodás volt, majd mikor mindenkit kitettünk a házuknál, mi is haza felé vettük az irányt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése