7. rész

Már nagyon vártam, hogy végre  beleülhessek a kádba és kipihenhessem a napot. Beléptem a fürdőszobába és megengedtem a forróvizet. Mikor már elég forróvíz volt a kádban megengedtem a hideget is. Ledobtam a földre a ruháimat és beleültem a kellemesen langyos vízbe. Hatalmas megkönnyebbülést éreztem. Amint beleültem a kád vízbe lebuktam a víz alá, majd feljöttem és a fejemet a kád szélére hajtottam. Becsuktam a szemem és akaratlanul is az a göndör hajú srác jutott az eszembe. Azon agyaltam, hogy hogyan tudnám megtalálni. Aztán eszembe jutott. Láttam rajta a sorszámot, ami azt jelenti, hogy biztosan fellépett. És ha olyan jó volt Louis akkor talán le is adják. És akkor megtudhatom a nevét. De mi van ha nem jutott tovább. De nem. Az nem lehet, hogy egy olyan kinézetű srác ne tudjon jól énekelni, ha már egyszer benevezett. Ezt a rettentő nehéz logikai sort vezettem le magamban és ez adott egy kis reményt. ez után a gondolat után teljesen kikapcsolt az agyam és csak feküdtem a kádban. Nem tudom, hogy mennyi ideje lehettem a vízben de mikor feleszméltem már szinte teljesen hideg volt, és Louis is kopogott az ajtón.

- Latika. Nekem is kéne már a fürdő, szóval légyszi.- kiabált be. Felemeltem a fejemet és kiszóltam neki:

- 2 perc. - nagy nehezen kikászálódtam a kádból, magamra vettem a köntösöm és kinyitottam az ajtót. Lou  már ott támasztotta az ajtófélfát. Mikor kiléptem gúnyos hangon ezt mondta:

- Azt hittem, hogy benn alszol. - én csak grimaszoltam egyet és bementem a szobámba. Bepakoltam az edzős cuccomat. Mivel holnap vasárnap, ezért csak 10-re kell edzésre mennem. Miután bepakoltam ledobtam a táskát a sarokba és beledőltem az ágyba. Csak bámultam a plafont. A bambulásomból Anya ébresztett.

- Kérsz valamit enni vagy inni, szívem? - kérdezte, az ajtón bekukucskálva. 

- Nem, köszönöm. Már csak egy hatalmas alvásra vágyom. - válaszoltam.

- Azt elhiszem. - bejött a szobába és leült az ágyam szélére. - Nagyon nagyot teljesítettetek ma. - mondta büszke mosollyal az arcán. Ekkor belépett Louis. Anya amint észre vette, odahívta őt is az ágyamhoz. Lou bemászott az ágyam belső felére és Anya belekezdett. 

- Nagyon-nagyon büszke vagyok rátok! Ma nagyon nagyot alkottatok és bármi is legyen a folytatása elmondhatatlanul büszke leszek rátok. Nagyon szeretlek titeket. - már félig könnyes szemmel ölelt meg mind kettőnket.

- Mi is szeretünk Anya. - mondta Louis. Én nem nagyon vagyok jó ezekben a meghitt családi pillanatokban de azért szeretem őket. Apa is benézett a szobámba.

- Hát itt meg mi folyik? - kérdezte játékos hangon. - Családi ölelés engem meg kihagytok? 

- Gyere ide Apukám. - mondtam és kinyújtottam a karomat. Jól megszorongattuk egymást, Apáék adtak egy-egy puszit nekünk és kimentek. 

- Most hugi, most büszke vagyok magunkra. - mosolygott és egy puszit nyomott az arcomra.

- Én is. Nem tudod véletlenül, hogy mikor adják le az X-Faktort?

- Általában egy hetet szoktak várni. Szerintem jövő szombaton. De miért érdekel ennyire, hisz láttál? - kérdezte felvont szemöldökkel.

- Csak kíváncsi vagyok, hogy hogyan mutatsz a TV-ben. - füllentettem megint.

- Ahha. És jut eszembe mi volt a baj? Tudom, hogy azt mondtad, hogy fáradt vagy de nekem nem úgy tűnt. És szerintem most is van valami. Tudod, hogy nekem elmondhatod.

- Igen tudom, hogy mindent elmondhatok, de tényleg nincs semmi. Minden oké. Komolyan.

- Hát jó. Ha nem akarsz beszélni róla...Na de most megyek én is feküdni. Jó éjt. - mondta, miközben átmászott felettem. Megölelt, és kiment a szobából. Hát ezt is megúsztam. Befordultam a fal felé és pár percen belül már aludtam is.