- Sziasztok. - köszöntünk, és adtunk mindenkinek egy-egy puszit, majd ledobtuk magunkat a kanapéra.
- Sziasztok. - köszöntek vissza.
- Milyen volt az edzés? - érdeklődött Johanna, Lottie anyukája, aki egyben az én második anyukám is volt.
- Pfuuu. - fújtuk ki a levegőt Lottie-val egyszerre, jelezve, hogy nagyon fárasztó. Ebből ők már mindent értettek, és mosolyogtak.
- Rátok is fér a kis futás. Azt a husimusit onnan le kell dolgozni. - ugrándozott be Lottie öccse, Brad a hátsókert felől. Brad egy kis szörnyeteg volt és mindössze 9 éves. Állandóan beszólogatott nekünk és mindig próbált valahogyan megszívatni minket. Természetesen nem nagyon jött össze neki. Kicsi ő még ehhez. De ezektől eltekintve szeretjük és ő is szeret minket.
- Brad! - szólt rá komolyan Phillip, Lottie apukája. Phillip is mindig benne volt mindenféle hülyeségben, csak úgy mint az én apukám, de amikor ilyeneket szólogatott be, azt nehezen tűrte.
- De apaaa. Ha egyszer igaz. - nyafogott Brad.
- Egy nagy szart igaz. - vágott hozzá egy dísz párnát Lottie. Brad felvette a védekező állását és kivédte a párnát. Ő csak pimaszul ránk vigyorgott és Louis-t kezdte el nyaggatni, hogy menjen ki vele a kertbe és játszanak az új Nerf puskáival. Nagyon nem kellett noszogatni. Louis nagyon szereti a gyerekeket és jól bánik velük, arról nem is beszélve, hogy ő is egy nagy gyerek. Csak akkor veszi fel a komoly arcát, ha muszáj. Ők ketten kimentek mi pedig elkezdtünk beszélgetni.
- Láttam, hogy a tegnapi nap szerencsés volt ruha szempontból. - mondta Anya. - Meséljetek milyen volt a csajos napotok?
- Isteni! - nyögte Lottie.
- Kicsit bővebben. - faggatott minket Johanna.
- A mozinál kezdtünk megnéztük a Breaking Dawn-t, aztán kajáltunk a Starbucks-ban, onnan elmentünk vásárolgatni és legutoljára pedig a Sweet Secret-be.
- Kihagytad a legjobb részt szívem. - mondta gúnyos hangleejtéssel Lottie. Kérdőn néztem már, ezért felvilágosított.
- Jessica. - mondta idegesítő és irritáló orrhangon.
- Uh..tényleg. Találkoztunk Jessica Rion-nal.
- Képzelem. - húzta a fogát Apa. Ő is ismerte Jess-t, és ő sem bírta túlságosan, de mivel az apjával üzleteltek, ezért kénytelen voltam jóba lenni vele.
- Nem sokára rendez egy bulit és meglettünk hívva. "Szerencsére". -mondtam szüleinknek.
- És ki lesz az a szerencsés aki elkísérheti Tikát a buliba? Hát persze, hogy a legjobb barátnője, akit mindig belehet palizni. - mondta erőltetett boldogsággal a hangjában barátnőm. Miközben befejezte a mondatot, felállt és elindult a lépcsőn fel, hogy átöltözzön fürdőruhába. Anyáék csak vigyorogtak és össze-összenéztek.
- Jaj, ne rinyálj már. - szóltam rá - Mondtam, hogy meglesz Conor.
- Ajánlom! - szólt vissza a lépcső tetejéről. - Inkább gyere átöltözni és menjünk napozni. - kiabált le.
- 2 perc. - mosolyogva fújtam egyet és felálltam. - Apa beszélhetnénk? - kérdeztem Apát.
- Persze. Miről? - kérdezett vissza.
- Négy szem közt. - néztem a többiekre.
- Rendben. - egyezett bele. Megfordultunk és a kert felé vettük az irányt.
- Álljunk csak meg! - szólt Phillip. - Conor? Conor Kennedy? - nézett rám tágra nyitott szemekkel.
- Aha - mondtam közömbös arccal. Phillip figyelmeztetően nézett rám. - Nyugi. - mondtam neki nyugtatóan.
- Okosan - figyelmeztetett Phillip.
- Mikor nem vagyunk azok? - kérdeztem játékosan és kisétáltam Apával a kertbe. Kellő távolságban leültünk a lövöldöző 9 és 20 évestől.
- Ki vele. Miről szeretnél beszélni? - kérdezte kíváncsian Apu.
- Igazából lenne egy kérésem. - kezdtem egy kicsit félénken.
- Ne izgass már kicsim. Nekem bármit elmondhatsz. - biztatott. - Valami baj van? - hallottam a hangjában az aggodalmat.
- Nem, nem dehogy. Na szóval azt szeretném kérdezni, hogy eltudnád-e intézni, hogy Ellát, Carot, Vicky-t és Lottie-t is bevegyék a Válogatottba. Vagy legalább is adni nekik egy esélyt, például olyan válogatáson mint amilyenen én voltam. - lendültem bele - Mert te is tudod, hogy tehetségesek és az szerintem nem fair, hogy ők nem próbálhatják meg. Meg amúgy is a csapatra is ráférne az erősítés, mert a fél csapat kiöregszik ebben az évben. - hadartam el.
- Ez volt ilyen nehéz. A szívbajt hoztad rám. - nyugodott meg Apa. Én csak rávigyorogtam. - Hát most nem hiszem, hogy bármit is tehetnék. De amint haza jöttünk felhívok pár embert.
- Akkor szerinted meg lehetne szervezni? - kérdeztem reménykedve.
- Igen. - majdnem sikítva ugrottam fel a székemből, de Apa visszatartott.
- Nyugi! Még ne mondj nekik semmit, csak akkor ha biztos lesz. - figyelmeztetett.
- Szájzár. - mondtam és megöleltem. Visszamentünk a többiekhez. Lottie már át volt öltözve, a kocsi ami kiviszi apáékat a reptérre, pedig már megérkezett és a kapuban dudált. A fiúk is bejöttek.
- Hát akkor itt az idő. Mennünk kell. - szólt Anya olyan hangon mint aki lehet, hogy soha többé nem lát minket. Minden búcsúzkodásnál ilyen volt. Mindenkit végig puszilgatott és megölelt. A többiek is így tettek.
- Sok szerencsét a két csajhoz meg ehhez a tökfejhez Louis. - kívánt szerencsét Phillip és kezet fogtak.
- Majd csak túl élem. - mondta tréfálkozva Louis. A könyökömmel oldalba böktem, mire ő is visszaadta. Kikísértük őket a kocsihoz, beültek és elhajtottak.
- Buli van. - mondta táncolva Lottie. - Mire vártok? Gyorsan öltözzetek át és csobbanjunk, én addig előkeresem a matracokat. - Lou-val és Brad-del felmentünk, gyorsan átöltöztünk. A nappaliban lévő hifit maxra tekertem és kimentünk a medencéhez. Mire kiértünk Lottie már bedobáltam az összes felfújható játékot meg egyéb dolgokat a medencébe. Beleugrottunk mind, és felfeküdtünk egy-egy matracra. Még Brad is lenyugodott. Aztán mikor kezdtünk felélénkülni hol egyikőnk hol másikunk borította bele a másikat a vízbe. Hatalmas vízi csatákat vívtunk. Fiúk a lányok ellen. Aztán mikor idő volt elvitt Lou minket az edzésre, majd haza érve fojtattuk a játékot és élveztük a nyarat. Így ment ez egész héten. Egészen szombatig...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése