6. rész

Mielőtt még haza mentünk volna kiraktuk El-t a házuk előtt. Az anyukája amint meglátott minket az ablakból rögtön kijött és füli érő mosollyal köszöntött mindnyájunkat. Mi ugyan így reagáltunk. Alapjában szeretem El anyuját. Olyan a természete mint az én anyumé. Hajlamos dolgokat túl pörögni és nagyon gondoskodó és jó fej. Talán ez az oka annak, hogy a két anyuka ilyen jól kijönnek egymással. Én is nagyon bírom Amy-t. Már szinte olyanok vagyunk mint egy család, mintha már El és Louis összeházasodtak volna. Az apukák is nagyon jól kijöttek egymással. Mindig együtt nézték a foci meccseket meg együtt csinálták azokat a pasis dolgokat, amiket mi nők nem érthetünk.
- Sziasztok. - köszöntött minket Amy - Csak hogy végre itt vagytok. Már nagyon vártalak titeket. Gyorsan gyertek be, mindenről tudni akarok. - miközben ezt mondta már terelt is minket a házba szóval ha akartunk volna se tudtunk volna ellenkezni. Beértünk a házba és lehuppantunk a kanapéra. Amy azonnal szólt Peter-nek ( El  apukája) hogy hozzon mindenkinek limonádét. Peter belépett egy nagy tálcával amin poharak, és egy nagy kancsó, házi limonádé volt. Letette az asztalra és kezet fogott először apával, majd Lou-val. Amy mindenkinek töltött inni.
- És most mindent meséljetek. Latika hogy sikerült a röpi? És Louis ugye tovább jutottál? Jaj ne nekem kelljen már kérdeznem. Mondjátok. - mondta Amy.
- Hát az én válogatóm úgy érzem, hogy nagyon jól sikerült. Talán még a válogatott is meglehet. - mondtam ismét fülig érő szájjal.
- Hát ezt nem is csodálom. Biztosan meg lesz. - mondta biztatóan Peter.
- És neked Louis? - kérdezte Peter, aki tőle szokatlan módon elég izgatott volt.
- Elég jól sikerült. Tovább jutottam. - mondta szerénykedve Lou.
- Mi az hogy elég jól sikerült? Nagyon jól sikerült. Taroltál. A közönség felállva tapsolt és a zsűri is tapsolt és elismerően mosolygott. Hatalmasat énekeltél. - mondta El. És minden egyes kicsi részletet elmeséltek a válogatóról.
- Alig várom már, hogy lássalak a tévében. Nem tudod, hogy mikor fogják leadni? - kérdezte izgatottan Amy.
-Fogalmam sincs. - válaszolta Louis és meghúzta a vállát.
- 1-2 hét biztosan kell neki mire leadják. - válaszolt Apa Amy kérdésére. Én szinte Amy hozzám intézett kérdése óta alig figyeltem és csak ittam a limonádémat. Már nagyon fáradt voltam és csak egy jó fürdőre vágytam ás arra, hogy végre belefeküdhessek a pihe-puha ágyamba. És lehet hogy hülyén hangzik, de még mindig nem bírtam kiverni a fejemből azt a srácot. A pohárba bámultam a maradék limonádét néztem és megint elkalandoztam. A mostani bambulásomból Peter ébresztett.
- Latika. Mi van veled? Mindig beszélsz most meg szinte meg se szólalsz.
- Nincsen semmi baj. Csak túl sok minden történt  ma, és már nagyon fáradt vagyok.
- Hát ezt áttudom érezni. - mondta Apa vigyorogva, és nyújtózott egyet.
- Valóban kijutott az izgalomból a mai napra. Azt hiszem az lesz a legjobb ha most haza megyünk. Mindenkire ráfér a pihenés. - mondta Anya kissé fáradt hangon. Nagyon örültem, hogy végre elindulhatunk haza. Mindenki adott puszit mindenkinek, a férfiak kezet fogtak és a kocsi felé vettük az irányt. El és Lou a kocsi ajtóban még megcsókolták egymást, majd Lou beült mellém és elindultunk haza felé. Az úton nem nagyon beszéltünk, már csak azért sem mert elég közel lakunk egymáshoz és ezen a rövid úton nem nagyon lehet mit beszélni. Mikor megálltunk a házunk előtt és ugrottam ki legelőször és az ajtó felé vettem az irányt. Mire levettem a cipőm a többiek is beértek.
- A fenti fürdő az enyém! - mondtam, és már szaladtam is fel a lépcsőn. Siettem mert már nagyon vágytam az ágyba és reménykedtem, hogy Lou már elfelejtette azt, hogy kifaggasson. Bár tudtam, hogy ez úgy se lehetséges.