3. rész Megbabonázva

Odaértünk az X-Faktor meghallgatására. Út közben Louis még egyszer elénekelte a dalt. A Hey There Delilah-t fogja énekelni a The Plain-től.  Mindketten imádjuk ezt a számot, ezért választotta ezt..vagyis inkább választottuk, együtt. A parkoló tele volt. Alig találtunk helyet, és ettől Lou még idegesebb lett. De mikor végre sikerült, és Apa leparkolt már láttam rajta, hogy alig bír magával. Tombol benne az adrenalin és legszívesebben ordítana. Kiszálltunk a kocsiból és én rögtön odamentem mellé. Mi mentünk elől, Lou a dalt dúdolta. Mikor odaértünk a bejárathoz megpillantottuk Eleanor-t, Louis barátnőjét. Amint meglátták egymást azonnal megölelték és megcsókolták egymást. 

- Szia édesem - köszönt Lou. Halálosan szerelmes ebbe a lányba mér 1 éve. Eleinte féltékeny voltam, mert azt hittem El miatt elveszítem a bátyám. De szerencsére nem ez történt. Lou-val egyszer leültünk és megbeszéltük. hogy soha senki és semmi nem választhat el minket egymástól. Mindig én leszek neki az első lány. Így hát nagyon jó barátnők lettünk El-lel, a kor különbség ellenére is. 

- Szia szívem. - majd felém fordult - Szia Latika. Hogy sikerült a válogatás? - miközben ezt elmondta adtunk egymásnak egy-egy puszit. 

- Azt hiszem, hogy benne vagyok az Angol Válogatottban. - mondtam fülig érő szájjal.

- Ennek nagyon örülök, és nagyon sajnálom, hogy nem tudtam elmenni, de tudod a suliban a vizsgákat kellett intéznem.

- Majd egy meccsel bepótolod. - eközben megérkeztek Anyáék is. Valamilyen ismerőssel találkoztak és beszélgettek vele egy kicsit. Anya is nagyon szereti El-t, így amikor meglátta azonnal odament és jó szorosan megölelte és megpuszilta. El pedig viszonozta az ölelést és a puszit. 

- Emily, jó látni. - köszöntötte El Anyut. Majd Apához fordult.

- Szia Patrick. - és ők is megölelték egymást.

- Király. Most, hogy végre mindenki köszönt és meg van mindennel végre bemehetünk? - kérdezte türelmetlenül Lou.

- Hát persze. Ezért jöttünk.- és mér löktem is be az előtérbe. Mikor betoppantunk a lélegzetünk is elállt. Ezerszer többen voltak, mint ahogy azt hittük. Minden egyes kis négyzetméterre jutott egy ember. Lou nyel egy nagyot és vett egy nagy levegőt, majd kifújta. Apa törte meg a csodálkozásunkat:

- Nézd csak fiam. Ott van a  pult ahol a sorszámokat osztogatják. 

- Gyorsan menj oda, hogy minél előbb jöhess mi addig keresünk székeket. Valahol. - nézett szét Anya.

- Nézzétek. Ott van pár üres szék. Lou menj már a sorszámért. Louis! Hahó! Mi van tesó lefagytál? - mondtam.

- Mi? Mit mondtál? Bocs, nem figyeltem.

- Hát azt vettük észre. - nevetett El.

- Az elmúlt kb. 5 percben arról beszéltünk, hogy menj sorszámért mi addig leülünk oda. - mutattam az üres székek felé.

- Ja, jó, oké. Megyek. - dadogta Lou és elindult az asztal felé. Mi pedig a tesókámon mosolyogva elindultunk a székek felé. Leültünk, és körül néztem. Bevallom nem azt kerestem, hogy ki lehet kinézetre potenciális ellenfél a bátyámnak. Valamilyen értelmes pasit kerestem. Már vágytam egy pasira. Körbe kémleltem...és akkor megláttam Őt. Kb.egy sorral ült előttem, velem szemben. Egy lány ült mellette és én rögtön azt hittem, hogy a csaja. Aztán meghallottam azt a szót ami elkergette a csalódottságomat "Öcsi". Ezt mondta neki a lány. Szóval testvérek, nagyon megkönnyebbültem. Aztán a srác tekintete megtalálta az enyémet, és én rögtön el is kaptam a szemem. De nem tudtam megállni, hogy ne nézzek vissza. Így hát visszafordítottam a tekintetem. Azok a gyönyörű zöldeskék szemek és azok az elképesztően cuki barna fürtök és a tökéletes mosolya rabul ejtett. Ugyan is rám mosolygott, én pedig nem tudtam megállni, hogy ne viszonozzam a mosolyt. Legalább 1 percig néztünk egymás szemébe megbabonázva, és a világ kikapcsolt körülöttem. Aztán felállt és  azzal a gyönyörű sexy de még is kisfiús mosolyával elindult felém...