19. rész

A játék közben mind a haton tudtuk, hogy mind benne vagyunk a csapatban, de ettől függetlenül mindent beleadtak és nagyon büszke voltam a lányokra. Büszke voltam, hogy nem lazázták el az egészet, és száz százalékosan odatették magukat. A játék alatt többször összesúgtunk, hogy vajon mi lehet Louissal és hogy vajon hol járhatnak. Mikor Mr. Brother lefújta a meccset már 11:30 volt. Louis pedig 12:00-kor kezd a csoportosban. Tudtam, hogy tovább jutott mert ha nem jutott volna tovább, akkor már itt lennének. Ezt beszéltük meg. Kivételesen meglettünk dicsérve, majd elköszöntünk és gyorsan mentünk ki az öltözőbe. Azaz, hogy csak mentem volna. Az ajtóban visszafordított Mr. Brother.
- Gyere csak. Te itt maradsz. - mondta. Én értetlenül néztem rá.
- Tudja nekem most nagyon sietnem kell. - próbáltam kihúzni magam.
- Nem baj. Ez most fontosabb bárminél. - mondta.
- De nekem a bátyámhoz kell mennem a válogatóra. Megígértem neki, hogy legalább a második fordulóra odaérek. - mondtam könyörgő hangon.
- Nem érdekel. Most itt maradsz, mert egy pár dolgot meg kell beszélnünk az átigazolással kapcsolatban. - mondta utasító hangon, amitől kirázott a hideg.
- De akkor a lányoknak miért nem kell? Ők is benne vannak a csapatban. - próbáltam menteni magam.
- Ők még nem hivatalosan. Még nincsenek hitelesítve, te viszont igen. - világosított fel.
- Akkor had hívjam fel Louist. - kértem.
- Jól van. 2 perc múlva az irodában. - mondta utasítóan. Kiszaladtam az öltözőbe és ököllel beleütöttem az ajtóba. A lányok kérdőn néztek rám, tudták, hogy ilyet csak akkor csinálok ha nagyon ideges vagyok.
- Mi történt Tika? - kérdezte aggodalmas hangon Lottie.
- Nem tudok menni. - rogytam le a sarokba és az arcomat a tenyerembe temettem.
- Mi az, hogy nem tudsz jönni? És egyáltalán hova? - csodálkozott Caro.
- Louishoz. Valamit el kell intéznem a bizottsággal az átigazolással kapcsolatban. - már a sírás határán voltam . Nem hittem el, hogy semmi sem jön össze. Louisról is lemaradok és Harryt sem láthatom újra élőben. Pedig már mindkettőt úgy vártam és készültem rá.
- De akkor miért csak te? - kérdezte Ella, és mindannyian lekuporodtak mellém a földre.
- Mert ti hivatalosan még nem vagytok a válogatottban, még hitelesíteni kell. De én már benne vagyok. Én ezt nem hiszem el. - egy könnycsepp folyt le az arcomon. - Se Louis, se Harry.
- Akkor most mit csináljunk? - tűnődött Vicky.
- Mi lenne? Ti elmentek és meg maradok, és amint végeztem felhívlak titeket és talán odaérek. Bár kétlem. Mondjátok meg Louisnak, és öleljétek meg helyettem is! - mondtam a lányoknak, majd visszamentem az irodába.

*

Louis csont nélkül vette az első akadályt. A zsűrinek ismét nagyon tetszett. De a dolog nehezebb része még csak most jön. Mindenkit beosztottak egy-egy csoportba, és minden csapat kapott egy-egy dalt amit igen rövid idő alatt kellett betanulniuk. A lányokért Caro apukája jött. Ott volt mindenki szurkolni Louisnak. Anyáék, El és a családja, Lottiék, Caroék, Vickyék és Elláék is. A csajok pont akkor értek oda, mikor befejezték a csoportokra osztást, és Louisnak volt pát perce odamenni a szurkoló táborához. Az újonnan érkezők szorosan megölelték és gratuláltak neki, majd szerencsét kívántak a következő fordulóhoz. Louis végig nézett a lányokon. Valaki hiányzott.

- Tika nem tud eljönni. - közölte gyászos hangon Lottie.

- Miért? - kérdezte kétségbeesetten Louis.

- Mert el kell intéznie pár dolgot az átigazolással kapcsolatban és Mr. Brother nem engedte el, titeket pedig nem ért el telefonon. - mondta Caro. Louis hirtelen szólni sem tudott.

- De azt üzeni, hogy legyél ügyes nagyon szurkol neked. Ezerszer csókoltat és amint végez rögtön jön. - próbálta helyre hozni Lout Ella. Louis kétségbe volt esve. Még sose csináltunk ilyen fontos dolgot egymás nélkül. 

- És kikkel kerültél egy csoportba? - próbálta elterelni Louis figyelmét anya. Louis összerázkódott, ahogy feleszmélt.

- Vele - mutatott egy szőke hajú srácra - azt hiszem Niallnek hívják. Vele - mutatott egy fekete hajú, kicsit olyan arabos beütésű fiúra - ő Zayn. - majd a tekintete bejárta az egész termet mire megtalálta, a maradék két tagot. Az egyikük egy Justin Bieber hajú srác volt, ő volt Liam. A negyedik srác egy torzonborz, göndör hajú, maga fiú volt. Harry! Esett le a lányoknak mikor meglátták. Izgatottan összenéztek. Összehívták a csapatokat, és mindegyik csapat keresett magának egy nyugodt kis helyet, ahol betanulhatják a számot. Persze szigorúan távol a szurkoló táboroktól. 

*

Ültem benn az irodában az edzőmmel és a bizottság tagjaival. Ők mindenféléről beszéltek hol nekem, hol pedig egymásnak. Egyáltalán nem figyeltem rájuk. Csak az órát figyeltem és legszívesebben kirohantam volna, és meg sem álltam volna Louig. De nem tehettem. Nyamvadt egy óra múlva végre befejezték az ostoba fecsegésüket és én mehettem. Hívtam apát, hogy valaki jöjjön értem, miközben öltöztem. Még volt egy teljes órám, de a londoni forgalom kiszámíthatatlan. Apa jött értem. Nagyon gyorsan odaért, de nem érdekelt, csak bepattantam a kocsiba.

- Taposs a gázra apukám! - mondtam köszönés nélkül. 

- Mit akartak? - kérdezte apa.

- Szinte a semmiről fecsegtek egy órán keresztül. Hogy majd mit kell tennem, milyen meccsekre megyünk meg ilyenek. Csupa olyan dologról, amiről bármikor máskor lehetett volna. - válaszoltam idegesen, miközben folyamatosan az órát néztem.

- Nyugi odafogunk érni. - próbált nyugtatni apu. 

- Remélem. - fújtam ki a levegőt. Mikor apa leparkolt, meg se vártam, hogy leállítsa a motort, csak kipattantam és szaladtam be, apa pedig utánam. Megláttam a többieket és odarohantam.

- Volt már? - kérdeztem fújtatva.

- Most jönnek. Kb. 5 perc.  - mondta izgatottan Ella. Megkönnyebbülten sóhajtottam egyet. És akkor megláttam Louist. Az egyik ott dolgozó férfi vezette őket a színpad felé. Amikor megláttuk, mindannyian integettünk neki, ő pedig vissza. Már nem mehettem oda megölelni őt, mert szoros volt az idő és nekik menniük kellett. Annyira volt csak lehetőségem, hogy mutassak neki egy szívet és küldjek neki egy puszit. Ezek után vettem csak észre, hogy kivel van egy csapatban. Leesett az állam. 

- Nem is mondtátok, hogy Harryvel van együtt. - fordultam a lányokhoz. 

- Csak, hogy ne idegeskedj jobban. - mondta Caro. Izgatottan összemosolyogtunk. A fiúk felmentek a színpadra. Elkezdtek énekelni. Mindegyikőjüknek nagyon jó hangja volt. És amikor elkezdtek együtt énekelni..egyszerűen hihetetlenül szépen hangoztak együtt. És nem csak nekünk tűnt fel, hanem a zsűrinek is, mert össze-összesúgtak és elismerően mosolyogta meg bólogattak. Nagyon szépen összehozták, ahhoz képest, hogy alig pár órájuk volt rá. A hideg futkosott a hátamon  és libabőrős is lettem. Azt hiszem ezt kell érezni, ha valami nagyon jó hangú énekest hallunk.