- Hát srácok. - kezdte Nicole - Ez elképesztő volt. Amit összetudtatok hozni pár óra alatt. Csak gratulálni tudok. És meg kell, hogy jegyezzem, hogy nagyon jól csengett a hangotok együtt! - dicsérte őket. A fiúk összemosolyogtak és jobban szorították egymást. A következő Lou volt.
- Én sem tudok túl sokkal többet mondani, mint Nicole. Már előre sajnálom, hogy nem juthattok mindannyian tovább. - erre a megjegyzésre egy kicsit ők is és mi is összerezzentünk. Legutoljára maradt akitől mindenki a legjobban tartott. Simon.
- Tudom, hogy mindig mindenki tőlem várja a kemény kritikát, és mondanám is..de nem tudok. Csak annyit, hogy gratulálok és sok szerencsét mindnyájatoknak! - meglepődtünk, hogy Simontól is ilyen jó értékelést kaptak, de természetesen boldogok voltunk. A srácok boldogan, szinte ugrándozva jöttek le a színpadról. Sajnos még mindig nem jöhetett oda hozzánk. Meg kellett várni az eredmény hirdetést. De szerencsére már nem kellett sokat várni, mert ők megint a vége felénél voltak. Lement az a pár maradék csapat. Már nagyon izgatottak voltunk, egyikőnk sem tudott leülni. Fel alá járkáltunk, hol innivalót vettünk, hol ennivalót, csak hogy levezessük a feszültségünket. El sem tudtam képzelni, hogy vajon Louis mit érezhet, ha mi így vagyunk. Aztán végre lement az utolsó is. Amint bemondták, hogy mindenkit kérnek a színpadhoz, azonnal felugrottunk a plazma tévé elé. Most nagyobb csoportokra osztották őket. Nagyjából 10-15 ember volt egy-egy csoportban. Az öt fiú megint együtt volt. Ebből nekem az jött le, hogy vagy mindannyian tovább mennek vagy jönnek haza. A nagy csoportokat elkezdték felhívni. Pár embernek mondták a nevét, ők előre léptek és általában ők jutottak tovább. Nehéz volt látni, hogy a vesztesek milyen csalódottak, volt aki még sírt is. Amit megtudtam érteni. De azok, akik tovább jutottak, azokat öröm volt nézni. Ugráltak, sikítoztak, nevettek és öröm könnyeket hullattak. Belül azért imádkoztam, hogy Louisnak is ebben az érzésben legyen majd része. Négy csoport volt előttük. És akkor szólították őket. A lányokkal egymás derekába kapaszkodtunk. Én szó szerint reszkettem és a hideg is rázott. Louisék felmentek a színpadra és egy sorban megálltak. Az öt fiú egymás mellett állt, és fogták egymást mint mi. Nagyon jó volt őket így egymás mellett látni. Nagyon jól néztek ki együtt, öten. És Simon elkezdte olvasni a neveket. Felolvasott nagyjából öt nevet, akikre nem is emlékeztem, nem is láttam és nem is hallottam az előtt.
- Mind az öten megérdemelten jutottatok ide. Mindnyájan jó énekesek vagytok. De ez ide nem elég. Itt nagyon jónak kell lenni. - itt hatásszünetet tartott és végig nézett az öt emberen. - Sajnálom, de ez most nem sikerült. - közölte velük a rossz hírt, gyászos hangon. Az öt emberen látszott, hogy összeroskadnak. Nagy nehezen valamennyire magukhoz tértek, és lebotorkáltak a színpadról. Sajnáltam őket. De ennek azt kellett jelentenie, hogy Louisék mind az öten tovább jutottak. Pillangók voltak a gyomromban, úgy éreztem magam mint a válogatóm előtt. De sajnos csak kellett volna azt jelentenie.
- Fiúk, fiúk. - kezdett bele Simon, vészjósló hangon. - Nagyon jó énekesek vagytok mindannyian. - hangsúlyozta ki a "nagyon" szót. - Ilyen énekesekre lenne szükségünk. - Louison láttam, hogy legszívesebben ráförmedt volna Simonra, hogy mondja már. De sikerült fegyelmeznie magát. Mindannyian nagyon feszültek voltak.
- De nem vihetünk mind az ötötöket tovább, ezért úgy döntöttünk, hogy itt és most mindegyikőtöknek véget ér a verseny. - a fiúk összeomlottak. Elengedték egymást, és az arcukat a kezükbe temették. Sírtak. Én lefagytam. Nem bírtam megmozdulni. Annyira biztos voltam benne, hogy tovább fog jutni. Legalább Louis. Aztán belegondoltam, hogy milyen csalódás ez neki és, hogy mennyi időbe fog telleni ezt kihevernie. Az öt összetört, csalódott fiú, lement a színpadról a backstagebe. Ott álltak a vesztesek között, összeomolva. És én még mindig nem mehettem oda hozzá. Megvigasztalni, megölelni, megpuszilni. Megsemmisülten álltunk mindannyian a tévé előtt.
- Ez nem lehet igaz. Ez nem! - szóltam dühösen, a sírás határán, ahogy láttam a bátyámat.
- Sajnos de. - mondta apa lemondóan, és megölelt. És akkor az egyik x-faktoros férfi odament a kiesettekhez, egy kis papírral a kezében. Azt mondta, hogy aki hallja a nevét az mennyen vele. Mindenkinek reménykedőn felcsillant a szeme. Kivéve Louisnak, Liamnek, Harrynek, Niallnek és Zaynnek. Úgy néztek ki, mint akik teljesen lemondtak mindenről. Bennem is felcsillant egy kis szikra. Igazából nem tudom, hogy mire számítottam, csak valami olyat éreztem, hogy valami jó fog történni. Megfordultam a tévé felé, és belemarkoltam apa ingébe.
- Zayn Malik, Niall Horan, Liam Payne, Harry Styles és Louis Tomlinson gyertek velem. - ahogy kimondta a neveket, a fiúknak olyan sorrendben csillant fel a szeme. Én is reménykedő vigyorral néztem fel apára. Talán még van remény. A három mentor biztatóan mosolygott az öt megszeppent fiúra. Újra felsorakoztak a színpad közepén és izgatottan várták a következő lépést. Nicole szólalt meg.
- Köszöntelek titeket újra itt. Nagy fejtörést okoztatok nekünk. Abban mindannyian egyet értettünk, hogy nagyon jó énekesek vagytok, és valahogy meg kell titeket mentenünk. Mivel egyesével nem vihetünk tovább titeket, és mivel olyan jól hangoztatok együtt, ezért van nektek egy ajánlatunk. - a fiúk izgatottan és reménykedően néztek egymásra, és biztatóan szorítottak egymáson egyet.
- Csapatként tovább juthattok, ha ti is beleegyeztek, és vállaljátok így. - fejezte be Nicole. A srácok egyszerre bólogattak és igeneztek, hisz mindenkinek nagyon is tetszett az ötlet. A szívemről egy hatalmas kő esett le. Örömömben sikítottam egyet, és beleugrottam apa nyakába. Az egész Louis tábor ugrált és tapsolt.
- Akkor isten hozott titeket az X-faktorban. - mondta ünnepélyesen Nicole. A fiúk most öröm könnyeket hullattak. Szorosan ölelték egymást, ugráltak, kiabáltak. A színpadról lefelé menet hálálkodtak a zsűrinek. A színpadról leérve mindegyikőjük a családjához rohant. Louis sem tett másképp. Mint akit rakétából lődtek ki, úgy szaladt felém széttárt karokkal. Odaérve felkapott, megpörgetett a levegőben és eszméletlen szorosan ölelt. Aztán mindenkinél kézről kézre járt, miközben ezt az egészet vette a kamera, csak úgy mint a banda többi tagját. Nem is csoda, hiszen most alakult meg Anglia, vagy talán a Világ új fiúbandája.
Nagyon-nagyon köszönöm azoknak, akik eddig rendszeresen(és azoknak is köszönöm akik majd foják :P) olvasták és kommentelték a blogomat. Nagyon sokat jelent nekem. Kérlek titeket, hogy ha elolvastok egy-egy új részt, akkor írjatok komit, mert ebből tudom, hogy vannak olyanok akik olvassák és tetszik is nekik! Ha minden jól megy, akkor minden hétvégén tudok majd hozni 1-2 új részt. Szerencsére nekem ebben az évben még nincs felvételi, majd csak jövőre lesz. Ha esetleg nem lesz új rész, az azért lesz mert meccsem van, de ezeket majd mindig kifogom írni. ;)
Köszönöm a támogatását a kedves olvasóimnak. Legyetek jók, kitartást a héthez.
Puszi: Niki <3 !!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése